A felébredés állapota különböző spirituális hagyományokban az agy működésének megváltozásával kapcsolódik össze. 2003 óta egy szervezet, mely magát Aranykor Alapítványnak nevezi, (későbbiekben Egység Egyetem nevet kapta) olyan energiaátadást tett lehetővé, mely igen gyorsan felébreszti az emberi agyi tevékenységeket eredeti képességeire. Így a felébredés és a mély érzelmi gyógyulás a hétköznapi emberek számára is hozzáférhetővé válik.
Sri Bhagavan az Aranykor Alapítvány alapítója egyértelműen felvázolta a felébredés folyamatát, melyben elismeri az agyban történő biológiai átalakulás fontosságát. Az emberi agyban a deeksha által előidézett változások a legfejlettebb fizikai és neurológiai tudományokkal is alátámaszthatók, igazolhatók. A következőkben egy összehasonlítást szeretnék bemutatni Sri Bhagavan állításai, és az én kutatásaim között, melyekben agyi tevékenységeket tanulmányoztam az orvostudomány és a neurofiziológia eszközeivel.
A fali lebeny aktivitásának kikapcsolása
Sri Bhagavan szerint a fali lebeny aktivitásának kikapcsolása a felébredés folyamatának egy lényeges része. A fali lebenyben található az a rész, amit idegtani kutatók orientációs asszociációs területnek, vagyis OAA-nak hívnak. Az OAA tevékenysége a térben való orientálódás. Természetesnek vehetjük azt, hogy bekötjük a cipőfűzőnket, vagy besétálunk egy ajtón, de ezek a folyamatok a fali lebeny hátulsó részében zajló különböző idegtani tevékenységnek köszönhetőek. Az agy ezen részének sérüléséből kifolyólag a legkisebb feladat, mint pl. egy pohár víz felemelése lehetetlenné válik, mivel a sérült agy nem érzékeli a távolságot a kéz és a pohár között, és a közöttük lévő teret sem.
Fizikai szinten a határok és különbözőségek érzékelésének képessége szükséges bizonyos feladatok ellátásához. Az emberi agyban az OAA krónikusan túlműködik. Ez stimulálja az amygdala-hippocampus kapcsolatot – agyi központok - melynek működési lényege az, hogy értelmet ad fontos érzékeléseknek. Ha az OAA, melynek működési lényege az, hogy egy megfelelő szintig felállítsa a megkülönböztetés és elhatárolódás érzékelését, hiperaktív, akkor az amygdala-hippocampus kapcsolatnak nincs más választása, mint úgy értelmezni ezt a hiperaktivitást, hogy az elhatárolódásnak sokkal nagyobb a jelentősége a fizikai tárgyak szintjénél, mint pl. a kezed és a pohár esetében.
A végkövetkeztetés pedig az, hogy alapjában létezésünk mindentől elkülönülő. Az én érzete, melyet az agy hoz létre folyamatosan válaszként arra az érzékelésre, mely során a „másikat” érzékeljük, mint ént, felruház minket egy abszolút érzéssel, az én minden mástól elhatároló elkülönülésével.
A neurológia tudománya kimutatta, hogy mély meditációban, vagy imádkozás alatt az OAA-ba, a fali lebeny területére nem jutnak el az idegtani impulzusok egy bizonyos időre. Ezáltal ideiglenesen határtalanul kiterjedő tudatállapotba kerülhetünk, mivel az elkülönülő én nem találja megszokott határait, ezért kiterjed, hogy megkeresse azokat. Ez egy ideiglenes megtapasztalás, mely módosult agyi funkción múlik, mint az OAA-ba futó idegtani jelzések kizárásán. Eképpen egy állandó, tartós egység-tudatosság elérése majdnem lehetetlen.
Sri Bhagavan állítása, hogy a felébredést meg kell kapnod, önerőből elérhetetlen, rámutat arra, hogy a deekshák egy átalakulási folyamatot indítanak el a fali lebenyben. Megváltoztatják ezen lebeny működését egy természetes szintre, ahol a fizikai határok érzékelhetőek, de a természetellenes túlműködés megszűnik. Így az amygdala-hippocampusnak nem lesz már oka arra, vagyis nem stimulálódik abba az irányba, hogy az egzisztenciálisan különálló én érzetét létrehozza.
A homloklebeny aktiválása
Sri Bhagavan azt mondja, hogy a homloklebeny aktiválása Isten felismerésében játszik szerepet. A felébredés, vagy a nem elválasztódás megtapasztalása nem feltétlenül jár együtt az élő Isten jelenlétének megtapasztalásával. Bhagavan tanításai szerint többre van szükség, mint a fali lebeny túlműködésének kikapcsolására ahhoz, hogy a felébredés állapotából az Isten felismeréséig jussunk. A homloklebeny aktiválásáról beszél, ami egy szükséges idegrendszeri változás ahhoz, hogy Isten életre keljen egy ember tudatosságában. Az elülső lebeny az egyéni akarattal hozható összefüggésbe. Sok misztikus tradíció beszél az egyéni akarat és Isten akaratának egyesítéséről, mivel mindkettő Isten felismerésének kapuja. Ez a folyamat nem történhet meg, ha a homloklebeny alul működik. Az univerzális törvények szerint is, ha valami nem teljes, saját teljességét kutatja. Idegtani kutatásaim szerint (mely eltér a hivatalos egyetemi tudományos alkalmazástól) a homloklebeny majdnem minden ember esetében krónikusan alul működik. Ez azt jelenti, hogy nincsen elég neurotranszmitter és elektromos energia ahhoz, hogy optimális szinten működjön. Szubjektív tapasztalási szinten ez egyenlő a gyenge akarattal, unalommal és egyhangúsággal. Az unalom érzete csak akkor lehetséges, ha a homloklebeny alul működik. A dopamin a homloklebeny működésének lényeges neurotranszmitterje, és szükségszerű az élet áldásos, varázslatos érzéseinek megtapasztalásához. Ezek az érzések gyakran misztikus Istennel való eggyé válási megtapasztalásokkal járnak együtt. A dopaminhiány fokozza az adott személy szükségletét arra, hogy önakaratát fenntartsa, és ne engedje összeolvadni egy magasabb igazsággal, mivel azt érzi, hogy ő még nem teljes személyes szinten. Ez olyan, mint a haldoklás. Ha egy személy elégedett és teljesnek véli életét, számára a halál sokkal könnyebb, ha itt az ideje. Amikor pedig valaki azt érzi, hogy valami hiányzik az életéből, ragaszkodik az élethez.
Amennyiben az egység deekshák hatással vannak a homloklebeny aktiválására, akkor az egyéni akarat kiteljesülhet, teljesen kivirágozhat. Az egyéni akarat teljes kivirágzásakor az Isteni valóssággal való egyesülés természetesen, önmagától megtörténik. Ebből a nézőpontból megvizsgálva, a nagy „ego” nem más, mint a gyenge ego kompenzálása, mely saját kiteljesedését kutatja. A homloklebeny teljes aktiválása és a dopamin szaturáció megfelelő szintje nélkül az ego sohasem találhatja meg saját kiteljesedését, és nem válik eggyé Istennel.
A nagy ego bírálása, és az a megállapítás miszerint az egyéni akarat egy alacsonyabb tudatosság, teljesen haszontalan, pedig sokszor hangzik el spirituális tanításokon, mivel egy gyenge önakarattal rendelkező személy számára természetes, hogy az énre koncentrál, függetlenül a tudatos szándéktól. A megoldás csakis egy pszichológiai szinten történő változásban van, mely felszabadítja az egyén akaratát szenvedésétől, melynek tárgya egy magasabb igazságnak való önmegadás.
A felébredés, az áldás ajándéka
Sri Bhagavan azt mondja, hogy a felébredés az áldás ajándéka, melyet meg kell kapnod. Az elmúlt 15 év során, Dr. Hartmut Müller Németországban kidolgozta a fizika egy új paradigmáját, a Globális Mérést. A quantum fizika ezen izgalmas része bemutatja, kétségtelenül bizonyítja, hogy a tudatosság az univerzum legalapvetőbb összetevője, és így magában foglalja az univerzum minden részének eredeti összetételét, mely egy bizonyos matematikai képletet követ. A bolygók közti távolság, a csillagok és az egész galaxis, a távolság egy atom elektronjai és nukleonjai között, az emberi vér optimális ph értéke, mindezek és minden más az anyagi univerzumban, ugyanazt a matematikai struktúrát követik.
Ezen eredeti terv szerint, minden a legalacsonyabb stressz szinten, maximális hatékonyság elvén működik minden pillanatban. Egy atom folyamatosan összekapcsolódik az intelligencia forrásával egy szintropikus mezőn keresztül. Ezek a szintropikus mezők teszik lehetővé, hogy egy atom mindig „tudja”, hogy működjön legalacsonyabb stressz-szinten és maximális hatékonysággal. Úgy tűnik, hogy az emberi lény az egyedüli teremtett forma, aki valamilyen szinten elveszítette kapcsolatát az élet és az egység szintropikus mezőivel. Ez az eltávolodás az ember agyában bizonyos változásokat hozott létre, ezért rendkívül nehéz ismét összekapcsolódni az egység szintropikus mezőivel, mivel már nem is tudjuk, mik is ezek. Különböző mítoszokat, vallásokat, tudományos magyarázatokat gyártunk az életről, hogy betöltsük a bennünk lévő űrt. Egy személy, akinek az OAA-ja a fali lebenyben túlműködik, és a homloklebenye pedig alul működik, a felébredést fogja keresni, de közben az elkülönülést tapasztalja.
A probléma egy része a spirituális törekvés, keresés, mely az egység szintropikus mezőivel való kapcsolat elvesztése miatt történik. Ha a problémán belül keresgetünk, akkor nagy valószínűséggel nem találunk megoldást. Ha az egység szintropikus mezőivel való összekapcsolódást egyszerűen meg lehet kapni, akkor a felébredés mindenkivel megtörténhet.
Az emberi agy eredeti állapota szerint, az egység az élet tényleges valósága. Az agy ezen eredeti állapota rejtett, és egy természetesen működő agyra van szükség ahhoz, hogy az állapot rögzülhessen az emberi tudatosságban. Ha az egység deekshák képesek egy ember agyát összekapcsolni az optimális agyi működés szintropikus mezőivel, akkor az egyéni tudatosság hamarosan felismeri az egységgel való folytonosságát.
A felébredés, mint biológiai és genetikai jelenség
Sri Bhagavan azt mondja, hogy a felébredés egy biológiai és genetikai jelenség. A hagyományos spiritualizmus elenyésző jelentőséget tulajdonít a testnek. Gyakran tekintenek rá a tudatosság eszközeként, vagy a lélek ruhájaként. A modern fizika alátámasztja Sri Bhagavan nézőpontját, mely sokkal közelebb áll az anyag természetéhez, mint a mi tudásunk, nézőpontunk. Egy pontos, határozott választóvonal anyag és energia között, és a lélek illuzórikussá válik.
A Lord Kelvin által készített vortex (örvénylés) atom modell alapján, melyet 1867-ben állított fel, láthatjuk, hogy minden atom magába foglalja az egész univerzum méretét. Azon anyagi tárgyak, melyeket észlelünk, az atomok legsűrűbb részei. Az anyag az energia örvényléseinek energetikai folytonosságaként jön létre, és fajsúlya növekszik (anyagsűrűség).
Ahogyan Max Planck 1910-ben leírta, az energia sűrítésének folyamata közben, az anyag a másodperc milliomodnyi része alatt váltakozik, ingázik az anyag állapota és a formátlan anyag előtti energiaállapot között. Ebből a nézőpontból vizsgálva, a spirituális átalakulásnak fizikai szinten kell megtörténnie. Amikor eléri a legsűrűbb manifesztációt, minden egyéb szint automatikusan megváltozik, mivel az anyag egyáltalán nem áll távol a teremtés magasabb dimenzióitól sem. Ezzel szemben az is igaz, hogy az anyag azért tűnik olyan sűrűnek, mivel minden más szintet magában foglal. Tehát amikor az anyagi, vagyis biológiai szinten megtörtént a felébredés, abba minden egyéb szint is beletartozik.
A genetikai szintet említve, az emberi DNS 173 cm hosszúságú. Ebből csak 3 cm szállítja az aktív genetikai információt. A modern biokémia úgy véli, hogy a természet fölösleges anyagot termelt, és a nem aktív DNS részt, hasznosíthatatlan hulladék anyagnak nyilvánította.
Ez a feltételezés igencsak megkérdőjelezhető, mivel a természet soha nem produkál hasznosíthatatlan, fölösleges anyagot. A DNS nem aktív része véleményem szerint (mely eltér a hivatalos tudománytól) az ember rejtett spirituális képességeit tartalmazza.
Az én állításom szerint, a deekshák a DNS közömbös (nem aktív) részét feltöltik fotonokkal, ezáltal aktiválják őket. A fotonok a természet hídjai a finom energia és az anyag között. A fotorezonancia az a folyamat, mely során az információ a finomabb világokból a DNS-en keresztül feldolgozódik és eljut a sejtekig. A 3 cm aktív DNS olyan információkat hordoz, melyek a túléléshez szükségesek, de amikor a DNS-molekula fennmaradó része is aktiválódik (képes a fotorezonanciára), átléphetjük túlélési határainkat, és teljes képességeink életre kelhetnek.
Az ősi elme:
Sri Bhagavan azt mondja, hogy a közös elme, vagyis az ősi elme meghatározza az egyéni tudatállapotunkat. Dr. Hans Selye (1950) a montreali egyetemen endokrinológusa kimutatta, hogy minden normális ember agya kritikus állapotban van a stressz és túlélési tényezőktől. Ez csak akkor lenne elfogadható, ha valóságos életet fenyegető helyzet lenne, lépne fel. Ez a stressz-állapot olyan mélyen van bennünk, hogy már nem is véljük különösképp stresszesnek. Ebben az állapotban a környezetünk és a kollektív tudatosság határoz meg minket.
Az agyi kutatások kimutatják, hogy a stressz válaszreakció minták magas frekvenciájú béta hullámok dominanciáját okozzák. Béta állapotban az agy csak primitív stimulációkra - válasz mintákra képes, melyeket a környezetünkből és a kollektív tudatosságból veszünk fel. Így egy igazi változás lehetetlen. A béta hullámok dominanciája esetén a test gyógyulási képessége a legalacsonyabb fokú. Különböző spirituális gyakorlatok végzése során valamelyest változik a helyzet, és lassított alfa, théta, és delta hullámok megjelenése válik lehetővé. A kutatások azt is igazolják, hogy az egyéni spirituális gyakorlás nem olyan hatékony, mint a megadott ráhangolódás az egység és az élet szintropikus mezőire.
Tom Brown (a vadon tulajdonságainak legelismertebb szakértője) iskolájában idegkutató vizsgálatokat végzett a vadonban eltöltött idő hatásairól. Eredményei lenyűgözőek voltak: egy kezdőnek több mint egy év odaadó gyakorlásra van szüksége, hogy fenntartsa az alfa állapotot néhány órára. Aki még soha nem meditált, de eltölt 2 napot a vadonban, órákon át képes lesz az alfaállapotot fenntartani. Mivel a természet az élet szintropikus mezőivel összekapcsolódva létezik, ezért sokkal hamarabb képes az emberi agyat összekapcsolni szintropikus mezőivel, mint amikor a nem összehangolt agy az összehangolást erőfeszítésen keresztül próbálja elérni.
A véleményem az, hogy az egyéni gyakorlás túl sok energiát igényel, és az ősi elme jellemzőiként az elkerülhetetlen szenvedés és sikertelenség kíséri. A fókusz inkább a problémákon van, mint a megoldáson. Ennél közelebb már nem is kerülhetünk a tudományosan is megalapozott igényhez: nagy szükség van a deekshára.
Konklúzió:
Sok tudósban és spirituális vezetőben merült fel az igény a tudomány és a spiritualitás összeházasítására. A modern tudományt a 17. században alapították, válaszként az évszázados vak hitre. 200 éven keresztül a tudósok megpróbálták megerősíteni Descartes és Newton objektív-mechanisztikus világképét. Ez a kutatás beleolvadt a quantum fizika felfedezésébe a 20. század elején.
Mindeddig hiányzott egy spirituális átalakulást előidéző rendszer, mely tudományos magyarázatot, precíz és megismételhető eredményeket ad.
Álláspontom szerint, melyeket tudományos kutatások, személyes megtapasztalás és az elmondott bizonyítékok igazolnak, Sri Bhagavan munkája az első spirituális rendszer, mely ilyen eredményeket hoz.